Mit jelent az előnytelen elosztás?
A jó helyiségkapcsolatok alatt azt értem, hogy nem a konyhából nyílik a wc, nem közvetlenül a nappaliba lépünk be a bejárati ajtón és nincsenek nehezen, körülményesen megközelíthető szobák. Például szobából jutunk szobába és abból még egy szobába, és még sorolhatnám az ilyen rossz kialakításokat. Az sem praktikus, ha a lakás négyzetméter adottságai rossz arányban oszlanak el.
Mondok erre egy példát, láttam olyat, hogy egy 70 négyzetméteres lakás előszobája 18 m2-es volt. Ez nem praktikus és sajnos ennek az előtérnek még alakíthatósági lehetősége sem volt. Aki ilyen lakást vesz, készüljön fel pár dologra, vagy lesz egy méretes kihasználatlan, de tágas tere, vagy olyan funkciókat is párosít hozzá, amik elvileg nem odavalók. Például ebben az esetben ide lehetett volna helyezni az étkezőt, vagy több hatalmas beépített szekrényt a ruháknak, de valójában ki akar az ajtóban enni és ki akar reggelente bugyiban kimászni az előszobába, hogy kiválassza az aznapi ruháját. Az ilyen tényezők átgondolása fontos.
Nem szabad elhinni hogy minden szép és jó, mert a tulajdonos, vagy egy ingatlanközvetítő azt hangoztatja. Az ilyen elosztásbeli kérdéseknél mindig érdemes utánajárni, lehet-e rajta alakítani, például faláttörésekkel. Ennek megválaszolását se bízzuk a tulajra, maradjunk mindig a szakértőknél. Egy építész, vagy egy statikus véleményezése mindig jól jön. Az ideális lakberendezési elosztásra azt mondanám, 50 négyzetméter felett lehet rákoncentrálni.
Sajnos a pici lakásokban egyszerűen nincs mód a megfelelő tértagolásra, különben a kicsi még kisebbnek érződne. Egy pici lakásban általában a konyhába lépünk, abból a szobába, amelyből nyílik a fürdőszoba. Ennyi az alapterület, nincs mibe belekötni. A kicsi lakásoknál is vannak dolgok, amire érdemes elosztásban figyelni, de szerintem ezeknél fontosabbak a megfelelő fényviszonyok, a lehetőleg jó környék és jó fekvés megléte.
